KOCSMÁBA INDULÓ

Naponta üsd feleséged

Ha az italt elzárja

Addig üssed, amíg kék lesz

S menj utána kocsmába

Gyere, ha rí, pofont neki

Tejfoga mind kiessen

S míg a földről szedegeti

Menj kocsmába sebesen

Szomszédasszonyt fojtogatni

Úgy a húsa édesebb

S a kocsmába nem lesz, aki

A férjéért érte megy

Pácolt apa, anya, fia

Egy rúdon lóg kamrába’

Jókedvűen indulnak a

Síron túli kocsmába

PÁPOGÁS

Őszentsége

Tüsszents égre

Űzeted üszkeimet

Májam fortyog

Fűtik kortyok

Olykor anyám felijed

Dög-gödörbe

Sör söpör be

Hasmegyek és okádok

Kürt ha felsír

Langyos fülzsír

Képez fasza blokádot

MÁJLÁRVA-ÁRIA

Verőerem dugaszolnám

Szívemet ledarálnám

Elrebegve néhány imám

Cipőfűzőm halálán
 

Fogaim közt kő-töpörtyű

Halálosan csikorog

Fojtogatnak lárvakörmű

Boncmesteri szigorok

Koldulgatok ferde mollban

Csajkovszkij leszotyoláz

Itt is, ott is kopik rólam

Könnybe lábadt hagyma-máz

Szemellenzőm nagyon sármos

Részeg nyulak nyomában

Iramodnék itten már most

Kérem szépen, alássan

Vaspapucs és kőpongyola

Horror minden reggelem

Mit tudom én, hogy majd hova

Réved annyi ferde szem

S nem tudom, hogy tyúkszem kölcsön

Alfelemre kéne-e

S mit tudom én, hova dőljön

Minden idők férgese

Az sok mámor mér’ halálos

Homlokomba Krisztus-szög

S azt se tudom, mi van már most

Ha valaki rám tüsszög

Tegnapelőtt, pünkösd hétfőn

Anyám nem lőtt szitává

Vagy ha mégis, úgy most értőn

Holttestem licitálná

DJ. ÁZALAG

Hát én, kérem hogy sajnálom

Sajnálatos voltomat

Saját lábvizembe rázom

Sótartóm, s ő sót fogad

Mármint lábvizem, mely mint a

Tekintetem, szürkés lötty

S latrina-mélybe kacsintva

Nem tudom, mit fürkészött

Mármint tekintetem, amely

Lopva tekint kulcslyukon

S hogy aki benn szar vagy vizel

Miért teszi, nem tudom

Mármint noha máris miként

Üdvözülten ásítok

Fojtogatnak szűken kimért

Rétek, gyöpök, pázsitok

DOSZT

Dús gondoknak dőre bábja

Alig köhhintek csak hátra

Nem bántják azt honnan hovák

Azt, ki sörözgető szlovák

S mit bánom én, hogy fikáz-e

Sok öngyilkos kamikáze

Másképp orrontom én hulltom

Szundikálok büfé-pulton

Békém bosszant púpos pápát

Felfázik majd papucsán át

S nyúltagyamba hibban-süpped

Poszt-préposti hittan-ütleg

VESSZEN A FÖLD

Szemetelj az utcakőre

Műanyaggal legfőképp

Ott ragyogjon, amíg szürke

Savas eső marja szét

   Tágítsuk az ózonlyukat

   Legyen még több bőrrákos

   Ha az ég a földre rohad

   Ólomszagú hullát mos

Épüljön több erőmű is

Még több atomreaktort

Megnyugszom, ha nukleáris

Hulladékuk behantolt

   Tágítsuk az ózonlyukat

   Legyen még több bőrrákos

   Ha az ég a földre rohad

   Ólomszagú hullát mos

Olajszenny a folyón ússzon

Bálnahulla tengeren

Kínozzon halálra füstszomj

Úgy a földet szennyezem

Vesszen a Föld…

Pusztuljon el védett fajok

Legutolsó példánya

Atom-temetőt akarok

Az egész planétára

Vesszen a Föld…

ANTIFITNESSZ

Legeljen a tehén, birka

Ember hússal, zsírral él

Velőt májat nagyon bírja

S kedvence a marhabél

Együnk nehéz fűszereket

Gyomrot, epét terhelve

Székletünk ha belénk reked

Szívünk nyomja reggelre

A növényevőket

Puhára főzd meg

S kenyérkenőcsnek

Egyél még több zsírt

Fölébredve semmi étel

Kávé, dohány azonmód

Étlen-szomjan senyvedéssel

Töltsd ez élő koporsót

Este karéj zsíros kenyér

Bő só-zápor vagdalja

Csülkös bableves belefér

Szíved nyomja hajnalra

A növényevőket

Puhára főzd meg

S kenyérkenőcsnek

Egyél még több zsírt

ÖNGYILOK

Csuklódon az artériát

Simogassa borotvaél

Harminc-negyven évnél tovább

Legfeljebb a bolond ha él

Egy-két szemnyi altatótól

Megnyúlik az ember álma

Bolond aki ezzel spórol

S nem veszi be dobozszámra

Szimpla kötél jellegtelen

Hurok készüljön belőle

S pisztolyt ki-ki azért vegyen

Hogy önmagát főbe lője

Nincstelennek ott az erkély

Vonat vagy a Duna vize

Könnyedén adjon túl terhén

Életét tovább ne vigye

PEDAGÓGUSGYŰLÖLŐ

Vesszen minden pedagógus

Agyalágyult gyermek-rém

Aki tanít, azt pokolra

Nádpálcával kergetném

Frusztrált népség,

               megtorlásként

Frusztrációt ad tovább

Itt az idő zárjon végre

Lakat minden iskolát

Hogy mernek e torzszülöttek

Katedrára kiállni

Hogy nem maradt önkritika

Bennük csak egy szikrányi

Nyittatik majd számukra egy

Pedagógus pad-pokol

Ahol minden bukott diák

Professzorként szónokol

BLACK POWER

Pusztuljon a fehér ember

Adjon helyet feketéknek

Korcsosuló példányait

Kannibálok mind egyék meg

Agyréme, a kereszténység

Vele együtt szálljon sírba

Helyette most uralkodjék

Buddha, Allah, Visnu, Siva

Fehér ember két ballábas

Fakezű és botfülű

Kultúrája maradékát

Bassza rozsda, rágja nyű

Elbutuló sápadt arcát

Hullafoltok fessék kékre

Engedjen több életteret

Színes bőrűeknek végre

Fehér rassz

Ne riassz!!

NO EUROPE

Le van szarva Európa

Vessük el egészen

Hemperegnék berúgva

Távoli földrészen

Ott van mondjuk Afrika

Vidám kannibálok

Levesébe aprítva

Fő a sok zarándok

Vonz megannyi fertőzés

Rovarok csípése

Ebolában vergődnék

Szomjazom az édszre

Terror kell és éhínség

Lusta tudatlanság

Tetemünket szedjék szét

Keselyűk s hangyák

EGYENRUHAGYALÁZÓ

Köpj le minden egyenruhát

Vizelj cifra váll-lapra

Jobb, ha verítékük szagát

Saját bűzöd áthatja

Vasutasok korpás válla

Rendőr zsíros gallérja

Szebben fest köpésben ázva

S belemártva ganéjba

Fináncsapka trágyaszaga

Üdíti csak orromat

Lehányt tengerész-mandzsetta

Jobb teszi, ha elrohad

Nincs kegyelem, kéményseprő

Villanyóra-olvasó

Postás, pincér, kalauznő

Akasztófán lógva jó

Ocsmány undor

Minden mundér

KOCSMÁBA INDULÓ

Naponta üsd feleséged

Ha az italt elzárja

Addig üssed, amíg kék lesz

S menj utána kocsmába

Gyere, ha rí, pofont neki

Tejfoga mind kiessen

S míg a földről szedegeti

Menj kocsmába sebesen

VETÉLTETŐ

Szaporodni minek tovább?

Terhes nők mind vetéljenek

Ne zsúfolják az iskolát

Elhülyülő gyermekfejek

Misebort a keresztvízzel

Igyuk meg kocsmában fröccsnek

Az igazi bölcsek minden

Gyermekcsinálásra köpnek

Lesújtani zigótára

Ne válogass eszközökben

Mondhat bármit hibbant pápa

Nem kellünk már ennél többen

Emberiség kihalását

Demonstrálják üres méhek

Meg nem születendő lárvák

Az igazán szerencsések